Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy egy jól működő csapat alappillére a tagok egymáshoz kapcsolódó viszonya, barátsága. Hosszútávon csak az működik, ahol ezek a viszonyok kiegyensúlyozottak és emberileg összhang van a zenekarban. Természetesen a zenekar alakulásakor sem ismerte egymást mindenki, de elmondhatjuk, hogy nálunk ideálisan alakult, ami mindegyikünk számára fontos!
Most pedig lássuk a tagokat…:)
Sinkó Izabella – ének
A zene mindig is az életem része volt, legfőképp az ének, már egész kiskoromban. Sokáig nem tudtam merre visz majd az utam és persze azt sem, hogy a zene olyan meghatározó lesz az életemben, mint amilyen lett….
Több zenekarban játszottam és játszom jelenleg is. Közel 20 év tapasztalata után elmondhatom, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert olyan barátok vettek és vesznek körül, akiktől zeneileg rengeteget tanulhattam az évek során.
A zenei fejlődés vágya sosem múlik el.
Jó olyan társakra lelni, akikkel a közös zenei élmény egy egészen különleges atmoszférát teremt.
” Nincs rossz hang, az a lényeg, hogy mit játszunk utána….”
– Miles Davis –
Horváth Renátó – billentyű
Varga Attila – basszusgitár
Kondor Ákos – gitár
Udvardi-Lakos Márton – dobok, ütős hangszerek
Az acélvárosi „Nehéz, szürke nappalok” között láttam meg a napvilágot 1970-ben Miskolcon. Zenei érdeklődésem kb. 14 éves koromban kezdődött, amikor is láttam a TV-ben az LGT dobosát, Solti Jánoskát. Utána egyenes út vezetett ahhoz, hogy eleinte csak otthon, a minden edényt és fakanalat felhasználva elkezdjek csapkodni, mint hal a szatyorban…
Kezdetben több zenekarban és több műfajban is játszottam rock zenét, bluest, óvatosan egy pici jazzt, míg a magyar népzenén alapuló folk-rock formációban, a miskolci Swetter együttesben lehettem a „Ki Mit Tud?” országos vetélkedő döntős zenekarának dobosa, 1988-ban.
Később Győrbe költöztem családommal, ahol eleinte mint bábszínész, utána szervező, majd rádiós újságíró és jelenleg a rendezvény szakmában, a Prodinfo Műsorszervezés tulajdonos menedzsereként dolgozom.
Az aktív zenélés több évig kimaradt az életemből, míg egyszer csak Sinkó Iza megtalált azzal, hogy doboljak a blues zenekarában, mert igény az vóna rá…
S mivel a zenélést abba lehet hagyni, de leszokni nem lehet róla, így a mai napig is játszom, mert a zene mint az élet egy olyan játék, amelynek sajátos ritmusa van… Egy-két és raaaaj-ta…!